EKE Múzeum Múzeumot alapított az Erdélyi Kárpát-Egyesület
„Még senkinek sem sikerült a múló időt megállítani. A kronosz megfékezhetetlen, a kairosz viszont, a pillanat megragadható és megőrizhető. Ennek tudatában voltak turistaelődeink is, az 1891-ben életre hívott Erdélyi Kárpát-Egyesület alapítói. Ők fontosnak tartották megőrizni az anyagot és élményt, béklyóba kötni az emléket. Ennek eszközéül választották a múzeumalapítást, és hogy az erdélyi értékek rangját jelezzék, Kolozsváron, Mátyás király szülőházában rendezték be az Erdélyi Néprajzi Múzeumot. Megnyitója 1902. október 12-én volt. 115 év elteltével szinte napra pontosan az Erdélyi Kárpát-Egyesület újra múzeumot alapított. Az értékek rangját – az új idők szelei szerint – azzal jelzik, hogy mindenki számára hozzáférhetővé teszik. Nem polcokon porosodnak a relikviák, nem tárlókban találhatóak a dokumentumok, hanem a világháló adta lehetőségek mentén bekerülnek mindannyiunk szobájába. Közkincs mostantól az Erdélyi Kárpát-Egyesület és ettől elválaszthatatlanul az erdélyi turistaság történelme, sok kiadvánnyal és tárgyi hagyatékkal. Emlékekkel, melyek meghatároznak, melyek jellemrajzunkat adják, amely által felismerhető az erdélyi természetszerető emberek közössége. Mindannyiunk számára lehetőség ez, hogy visszatekintsünk a múltba, éljünk az ősök tudásából, ugyanakkor felelősség is: tovább kell gyarapítanunk a múzeumot. Örömmel fogadjuk, ha az ekemuzeum.ro honlapot ön is népszerűsíti, ha múltkutatók, egyetemisták figyelmébe ajánlja, és ha régi dokumentumokkal, tárgyi emlékekkel rendelkezik az EKE első, 1891–1948-as időszakából, a múzeumalapítónak eljuttatja ezeket. Felajánlását az eke@eke.ma címen várjuk, ha pedig önnek lenne szüksége bármilyen képre a múzeumból, azt is szívesen adjuk, csupán gyűjtőjével kell felvennie a kapcsolatot. És e múzeumban csodálva a múltat ne feledjük el: nekünk ma kell megragadni a pillanatot. Ez is hagyatékunk része lesz utódaink tarsolyában.” Az idézett szöveg jelenik meg mindenki szeme előtt akkor, ha a keresőbe az ekemuzeum.ro címet üti be. Megnyílt a múzeum, látogatókra és gyarapítókra vár.
Egy kis historikum „Mátyás király születési hajléka immár megkapta méltó tartalmát. A legnemzetibb királynak, az igazságos fejedelemnek, a nép legőszintébb barátjának születési háza meg van töltve magának a népnek értékes és becses emlékeivel” – olvashatjuk az Erdély 1902-es lapszámában. Ekkor nyílt meg ugyanis az EKE első múzeuma. „Magának az eszmének kezdeményezője nincsen, mert egy néprajzi gyűjtemény összeállítása benne volt az EKE első alapszabályaiban. A dolog tulajdonképpen akkor került az EKE kebelében szőnyegre, a mikor 1896-ban az ismeretes néprajzi bált rendeztük, melynek jövedelméből 3000 koronát tettünk félre a néprajzi múzeum czéljaira” – tudjuk meg, mint ahogy azt is, hogy az 1898-ban alakult néprajzi osztály feladata lett a szervezés. A közvéleményt is igyekeztek a szándékról tájékoztatni, mint ahogy elkezdték az épület megnyerését e célnak. „Természetesen ez a dolog nem ment oly simán, hiszen a néprajzi múzeumok tudományos és közművelődési jelentőségét nálunk még alig ismerték s ezért sokan bizalmatlansággal fogadták a tervet.” Nem részletezzük a bonyodalmakat, azokat az erdelyigyopar.ro oldalon bárki böngészheti, tény, hogy hétezer néprajzi tárgyat sikerült összegyűjteni, és így egy gazdag múzeumot megnyitani. És ez még csak a kezdet volt. Akárcsak erdély népeinek sorsa, a múzeumé is regénybe illő, ám korántsem beszélhetünk pozitív végkifejletről. Sokan szeretnék tudni, hogy hová lett az ott felhalmozott, pótolhatatlan érték.
Meghívó a múzeumba Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy az egyesület vezetői újra múzeumalapításban gondolkodjanak. Ízlelgette ennek lehetőségét már a korábbi EKE-elnök, hiszen a tagság körében több olyan gyűjtő is van, aki szívesen megosztaná másokkal is kincseit. Aztán Kovács Lehel István megválasztásakor programjába iktatta az alapítási szándékot. Deák László alelnök kezébe vette a kivitelezés feladatát, Deák Levente gondoskodott a múzeum „berendezéséről”, azaz a honlap elkészítéséről. Így a virtuális térben ha nem is hétezer tárgy, de közel háromszáz kincs került az idei EKE-bálon, a múzeumnyitáskor a nagyérdemű elé. Sose felejtse el: ekemuzeum.ro. Ez a helyes jelszó annak, aki múzeumlátogatásra adja a fejét. A virtuális falak között megtalálja az EKE fennállása óta őrzött értékeket, az egyesület megszüntetéséig, 1948-ig. Tehát egyfelől a hagyományt folytatva néprazi, honismereti lelőhely ez, de ugyanakkor a legnagyobb erdélyi civil szervezet történelemkönyve is. Sokaknak jár érte köszönet, és azt reméljük, hogy még sokan felpártolják az ügyet, a gyűjteményt saját tulajdonukban lévő relikviákkal gazdagítva. Mert e múzeum nagy előnye, hogy egy-egy tárgyról nem kell a tulajdonosának lemondania ahhoz, hogy másokkal is megoszthassa. Ide az érték fényképe, reprodukciója kerül, mellé pedig a gyűjtő neve és az adott tárgy legfontosabb ismertetőjegyei. Aki tehát többet megtudna például egy kötetről, melynek csak pár oldalát látja a múzeumban, nem kell mást tennie, mint „gazdáját” megkeresnie. Aki viszont szívesen megosztaná a tulajdonában lévő kincseket, arra mindig is vevő lesz az EKE. Jó minőségű fényképet, illetve megőrzött tárgyakat egyaránt fogad, hisz mindenért kár, ami a múltból eddig megőrződött, de elkallódhat. Ezért biztatják a múzeum őrei: jöjjenek nézelődni vagy adakozni, tárt karokkal várnak minden jószándékú, értékmentést szívügyének tartó embert.
Bepillantás a múltba Ha az ekemuzeum.ro honlapot megnyitja, a legegyszerűbb eligazodási móddal találja szembe magát. Egy kis köszöntő mellett, az oldal bal felén sorakoznak a könyvtárak, és mindegyik megnyitásakor további tartalom is az ember szeme elé kerül. Nem árulunk el minden titkot, csak kedvcsinálóként adunk példát: a Kiadványokra kattintva sorban jelennek meg a különböző lehetőségek. Rá lehet itt keresni kifejezetten könyvekre, de folyóiratokra, képeslapokra, térképekre, apró nyomtatványokra, oklevelekre, régi eseményeken készült fotókra és igazolványokra is. Tömény, mégis csak a felszínt karcoltuk, hiszen külön felleljük például a könyveknél az EKE-ről szóló, az EKE által kiadott, vagy éppen ekések által írt köteteket, de akár olyant is, amelyik Erdély valamely szépségéről ad szakszerű tájékoztatást. Nem apróság az sem, ami az Apró nyomtatványok név alatt szerepel, hiszen kiderül belőle, hogy hajdanán is volt az egyesületnek saját gyufája, pezsgője, de fennmaradt például a Csíkszéki Osztály levélzáró bélyege vagy ötezer nyereménytárgy egyikének megszerzésére esélyt adó sorsjegy. Aki a relikviák között keresgélne, annak is bőségesen lesz esélye a csodálkozásra, akárcsak annak, aki egyik-másik turistaelődnek az életéről szeretne többet tudni. A Gyűjtemények címszó alatt érdemes keresni ekés személyiségek hagyatékát is, melynek gazdagítására már több leszármazott is ígéretet tett. Orosz Endre, Czárán Gyula, Mátyás Vilmos és Györke Márton neve mellé reményeink szerint még sokan kerülnek, hogy útbaigazítást adjanak a ma emberének. Bár csak szűkszavú tájékoztatást ígértünk, mégis meg kell említenünk a múltból megelevenedő fényképeket. Lehet, egy kiránduláson készültek, lehet, egy menedékházat mutatnak be, de egytől egyig értéket képviselnek, mint ahogy az EKE-osztályok is, ahol a múzeumalapítók nem csak a jelenlegi EKE-osztályokra, hanem a néhaiakra is figyelmet fordítottak. 1891–1948 múzeuma ez, mondhatnánk szerénykedve. Ennél sokkal nagyobb érték került már eddig is fedél alá az EKE jóvoltból. Olyan kezdeményezés, melynek súlyával talán még a megálmodók sincsenek tudatában. Nem is lehetne számon tartani, hány embernek szerez a múzeum kellemes élményt, új tudást, vagy jelent sokat kutatott segítséget. Erre majd később lesz esély, amikor a böngésző otthon elrebegett hálája a telepátia útján eljut a múzeumalapítókhoz. Hihetetlen? Lehet, de elődeink sem gondolták, hogy egyszer úgy alakul újra az EKE múzeuma, hogy nem kell azon tépelődni, az épület nedvessége károsítja-e a tárgyakat vagy ki sokallja a belépti díjat. Azt javasoljuk: a jövő lehetőségei felől ne kételkedjünk, inkább a múlt értékein csodálkozzunk!
Az EKE múzeumának első támogatói, akik a tulajdonukban lévő gyűjteményt felajánlották a nagyközönségnek: Nyisztor Miklós (aki a múzeumalapítás tervének első támogatója volt), dr. Flóra Orosz Katalin és Maier Orosz Judith (Orosz Endre unokái), Deák László, a Czárán Gyula Alapítvány (Egri Ferenc), Lukács József, Leu Gabriella. A sort bővíteni szeretnénk, tisztelettel kérve mindenkit, akinek tudomása van magánkézben lévő gyűjteményekről, hogy ezt jelezze az eke@eke.ro címen.
